Szinte el sem hiszem, de mégis elérkeztünk ehhez a cikkhez is….végre lapos lett a
PIROS!!!
A „hogyan, s mint” már jó ideje körvonalazódott bennem, de idő kellett ahhoz, hogy ez meg is valósuljon. Legelsőnek a szélesített gyári felnik készültek el. Találtam a ház körül pár szerkezetileg hibátlan felnit, amik tökéletesnek bizonyultak alapanyagnak:
Sokat méricskéltem, számolgattam, képeket kerestem és néztem a neten és végül körvonalazódott bennem a szélesítés mértéke: 7.5”
Elvittem hát az esztergályoshoz, aki a szokás lassú tempójában közel 3hónap alatt leszúrta az 5db felnit:
A számolgatások alapján 7cm-t kell betoldani a kívánt szélesség eléréséhez, de mivel az esztergakés 5mm-t szedett ki a felni anyagából, így végül 7,5cm-es toldások kerültek be.
Az 5 lemezcsíkot ipari 2-es táblalemezből, ipari lemezvágóval vágattam ezredes pontossággal.
Készítettem még egy speciális forgatóagyat, amiről sajnos nem találtam képet így nem tudom közzétenni, de azzal egyetemben indultam a hegesztőhöz, hogy egyesítse a felniket a CO-géppel.
Amint elkészültek, jöhetett egy kis méricskélés megint, illetve elvittem centírgépre megpörgetni, még is mit mutatnak ott. 1db hagyott csupán kihagyni valót maga után, így azt jelöltem ki pótkeréknek.
Puszta kíváncsiságból és némi „elő nyálcsorgatásból” kiindulva összemértem a gyárival:
„Not to bad…” mondhatnám, mint mikor a szomszéd kérdezi reggelente, hogy hogy vagyok.
Minden tuti, jöhet a csinosítás:
Elsőként a külső hegesztési varrat lecsiszolása:
Ez elég hosszadalmas egy meló volt és rengeteg csiszolótárcsát evett meg a kemény varrat, de megérte a küszködést.
Ez után jöhetett a homokfúvás:
Majd a szokásos „Merci fekete” porfestés. Nagyon sok szín variáció megfordult a fejemben, de végül több szempont miatt is a feketénél maradtam. Remélem jól döntöttem….
Nos így magukban szépen mutatnak az tény, de a végső próbát majd felgumizva az autón kell kiállniuk.
Jöhet a gumi….ez sem volt egy könnyű döntés, hiszen alapból a 165/55R13-as méretet szemeltem ki, de kicsit ódzkodtam a 165-ös szélességtől. Minden féle méret annál szűkebb márkakínálatban állt rendelkezésre, így ismét kompromisszumot kellett kötnöm. Maradtam egy olcsó alsókategóriás guminál, ha esetleg még sem tetszene a végeredmény, továbbá az éves futásteljesítményem oly mértékben redukálódott, hogy azért kár lenne 30ezres gumikat felszerelni…Na de haladjunk.
A végső döntés a 175/50R13-as méretre esett olcsó alsó kategóriás gumi fejében.
Szép a mintázata, a DOT szám szerint alig pár hetes gumik, minden feltétel adott, hogy felszereljük.
Odamértem egy felnihez kíváncsiságból….a 165-ös ugye sokkal nagyobbat feszülne rajta, de talán ez se lesz olyan rossz. A lényeg, hogy ne egy egyenes oldalfalat kapjak.
Indulás a gumishoz, had őrüljön meg ?
Két gumi szépen felmászott a felnire, de a másik kettőt fel kellett lőni, a gépen látható célszerszámmal.
Felszerelődtek, kicentírozódtak és hazakerültek:
Csinosak lettek, egyre izgatottabb vagyok a végeredményt illetően.
Nézzük akkor mennyire feszül a gumi a felnin:
Nos igen, feszülhetne jobban is, de azért nem olyan vészes. Mivel a gumi peremvédős, ez tovább csökkenti a feszülés látványát, de sebaj, jó lesz ez így is azért!
Jöhet a következő lépés. Kocsi elő, aknára rá, krokodil alá, kerekek le, rugók ki….jöhet az ültetés!!!!!! Jipiájéééé!!!
A seggével kezdtem, mert oda a tervezett Sierra rugók helyett Niva első rugókat találtam amik már szerintem vágva voltak, így fix magassággal indultam hátul. Féltem, hogy túl sok lett belőle levágva, de szerencsémre tökéletes lett. Amúgy jóval vaskosabb anyagból van tekerve, ezért keményebb is jóval.
Gyári rugó, gyári gátlóval, jöhet kifelé:
Beszereltem a Niva rugókat és miután meggyőződtem, hogy az ültetés mértéke megfelelő, kiszereltem és rozsdátlanítottam/festettem őket. (képet erről se találok sajnos…)
Volt négy bontott gátlóm, amiből hiányoztak a szilentek és a fene tudja milyen állapotban voltak, így ezeket elküldtem rövidíttetni és keményíttetni.
Miután ezeket is beszereltem a hátulját késznek tituláltam, jöhetett az eleje:
Ide Merci W124 200D-ből szereztem első rugókat, amik szintén vastagabb anyagból lettek tekercselve.
Mivel ezek komplett vágatlan rugók voltak óvatosan kezdtem szeletelni őket és be-bepróbáltam őket.
Na még egy kicsit vágjunk belőle és lehet ezt is rozsdátlanítani és festeni.
Nem szabad elfelejteni, hogy a felkoppanás gátló gumibabát, illetve annak tartókonzolját rövidebbre kell szabni, hiszen azonnal felfeküdne rá a lengőkar.
Kiflexeltem és a tányér talpánál tőben ferdén elvágtam és így hegesztettem vissza CO-val, majd festés és kész is. A gumibabákból egyelőre nem faragtam, de úgy tűnik erre nem is lesz szükség.
Ide is rövidültek és keményedtek lengéscsillapítók, amiket a műhely külön meg is jelölt, hogy azok az elsők. A szilenteket cserélték PU-ból esztergáltakra.
Minden a helyén, minden csavar meghúzva, kerekek fent, irány az udvar. Lássuk!
Hmmm, csinos-csinos!!!
Alálestem, hogy mennyire lettünk laposak, mit kell még átalakítani.
Hajajjjj….ez bizony közel van!! A vonófület meghajlítottam, így ott nyertem 2centit, a lengőkar ugyebár fix azzal nem lehet mit tenni,de a kipufogó bizony átalakítható.
Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy bizony azt cserélni kell, így ez tökéletes alkalom arra, hogy egy rezós saválló rendszer kerüljön alá, de ez majd egy követező cikkben lesz olvasható, ha majd újra hazajutok és sor kerül rá.
Addig is itt van pár kép.
Nos szerintem igen pofásra sikeredett és kellően morcos lett mint az újonnan szerzett kis „mérgesmadaram”
Végezetül ezzel a képpel búcsúzom! Szerettem volna több képet csinálni, de majd legközelebb!
