Hengerfej UpDate

A történet egy szürke hűvös februári estén kezdődött amikor is kénytelen voltam idő előtt felébreszteni Csipkerózsika álmából a Pirost. A kötelező tavaszi első indítási rituálé után ahogy elfordítottam a kulcsot a Schiroko AC szorgos kattogással adta a világ tudatára, hogy keveréket egy jó ideje nem látott és amint pár másodperc után egyre alábbhagyott a kattogás készen is állt a kulcs továbbfordítására. Pöcc és röff ahogy a nagy könyvben is meg van írva, csak éppen a röfögést elnyomta egy durva surrogó és egy magasan sivító hang. Ó mamám! Mi lenne ez? Tavaszi fáradtság? Lehet…méghozzá én a generátor és a vízpumpa csapágyaira tippeltem…helyesen. A generátorral kapcsolatos átalakulásokat már egy korábbi posztban közzétettem, így maradnék szigorúan a vízpumpánál illetve az ebből sarjadzó hengerfej átalakításra.

Valahogy május elején el is érkezett a nap a beavatkozásra, bár a tervezett pár napos felújítási időt a gépműhely 2 hetes csúszása azonnal dugába döntötte. Sebaj! A lényeg a hibátlan végeredmény!

Elsőként biztosra akartam menni, hogy valóban a vízpumpa csapágyai döglöttek be, így a generátor cseréjénél csak meg kellett forgatnom a vízpumpa tengelyt….az a hang!! Biztos, hogy az a hiba.

Levideóztam az utókor számára:

Na, de mitől hullhatott szét? Hiszen alig 34k km van az autóban! Igaz mivel akkor még kis taknyos voltam, nem emlékszem minden egyes előéleti pontra, de dereng valami ékszíjas fröcskölős történet…Majd kiderül.

Saját helyén a garázsában szedtem szét, elvégre nem kell akna és kényelmesen megoldható behajolva a motortérbe.

Mindenek előtt egy „Bífór” kép, hogy a végén tudjak egy „Áftört” is csinálni:

Kezdődjék! Víz le (egész tiszta volt); vízcsövek le; HF csavarok lelazítva..leszedve:

Most már csak le kellene szedni a HF-et! Húztam, de nem jött…végül nagyon óvatos kalapálós rásegítéssel és jó 30+perc időráfordítással le tudtam szedni. A lényeg, hogy lent van.

Egyből átvizslattam a blokkot és a HF-et.

Nem tudom milyen a gyári HF tömítés, de elvileg az. Az is látszik, hogy a kopogós égés kezdte leszedni a kokszot az égéstérből és a dugótetőkről.

Blokk:  Hónolások itt-ott láthatóak, de csak elenyészve. Sajnos míg nem kereszteződtek útjaink, ő is csak Arol 2T-t és egyéb förmedvényeket kapott...ez az eredménye.

Dugók:  Gyári alapméretesek (73,44). Az első képen látszik, ahogy a kopogós égés lerobbantotta nyomokban a kokszot.

Hengerfej:

A tőcsavarok jó rozsdásak voltak és bár elvileg többször felhasználhatóak én mégis az újak mellett döntöttem.

A gyertyaképem is elég jónak tűnik! Majd kiderül, hogy az új konfiggal milyen képet mutatnak a DENSO-k.

Ennyi volt a boncolás első része, kezdődhet a felújítás összeszerelés!

A hengerfej:

Szétkaptam a vízpumpát, hogy minél hamarabb vihessem a gépműhelybe egy kis karcsúsításra.

Abban a tudatban és hitben voltam, hogy ebben még gyári vízpumpa volt, éppen ezért nagyon odafigyeltem, mi, hol, hogyan helyezkedett el benne. Ám hamar jött a felismerés, hogy egy nagy túrót gyári…

Íme szétborítva:

De nézzük csak közelebbről:

Tömszelence: Ez bizony áteresztett már egy ideje, de a gyári/utángyári mivoltát én ennyiből nem tudom megállapítani. (Természetesen kiszereléskor roncsolódott a szénfutó)

Tengely: Még rajta van az árcímke…nyilván nem gyári…

Csapágyak: Ahogy egyik kedvenc barátnőm mondaná:  BANYEK!!!!! Eddig se volt semmi ami kijött innen, de ezek a csapágyak....csodálom, hogy még nem robbantak szét. Amúgy valami „HCH” vagy mi akar lenni, szóval ez sem gyári, már csak azért sem, mert azok nyitottak. Nem tudom ki volt az elkövető, de legalább zártat tett bele, igaz cserébe kihagyta a 2 csapágyhézagolót. Gondolom emiatt is ment szét a tömszelence, mert állandóan mozgott a házban a csapágy ami által mozgott minden más is.

 

 

A vízpumpa fedelét kitakarítottam és üveglapon 600-as majd 1000-es papíron becsiszoltam.

Készítettem, hozzá új tömítést, mert a boltban vásárolt nem volt szimpatikus.

Ami rajta volt (1mm); A bolti új (1,5mm); A saját gyártmány (0,5mm):

Közben megérkezett a gépműhelyből a hengerfej. 2 hét kellett hozzá, hogy mást csináljanak, mint amit kértem tőlük … de mit is vártam? Hiszen mindig ez van, ha az ember valamit, nem maga csinál. De sajnos marógépem nincs, így maradt ez.

Hogy miről is van szó? Tessék figyelni:

A Wartburgnak gyárilag 7,5 : 1 a kompresszió viszonya, ami kb a 82-es oktánszámú benzinhez megfelel, de a 95-höz nem. Lényegében pazarol vele a motor. Így méregettem számolgattam és a 9 : 1 kompresszió viszony mellett döntöttem, ami az ideális 9,5 : 1-tól elmarad, cserében van tartalék a hengerfejben, ha esetleg újból síkba kellene húzni. Ez nagyjából 0,5-1mm ami kb 2 javítást tesz lehetővé. Számszerűsítve a gépműhelyben 3,5mm-t kellett volna leszedniük a hengerfejből, e helyett cirka 2,3mm-t szedtek le. Ezzel hozzávetőlegesen 8,5 : 1-re nőtt a kompresszió viszony amivel egyenlőre kibékültem.

 A nagyfőnök hadakozott, hogy nem lesz jó, de nem szálltam vele vitába, örültem, hogy végre készen van. Így is buktam a kecskeméti találkozót miatta, amire oly régóta szerettem volna eljutni.

Azt már csak később vettem észre, hogy egyszer le is ejtették a hengerfejet és már csak bízni tudtam benne, hogy nem a síkba köszörülés után:

Na de visszatérve…Mivel a préssávot elég kontár módon csinálták meg próbáltam kicsit kipofozni és az égésteret is rendbe szedtem kicsit. (Első képen látszik, hogy a gyári préssáv eltér):

Ja! Majd el felejtettem a WTF jelenetet megosztani:

A „csúcsminőségű” tescós zöld színű és ki tudja milyen fagyállók (gondolom csapvizet is sokat látott) kissé megrágták egy helyen a hengerfejet. A pirossal bekarikázott részen jól látszik! Nekem fel sem tűnt a nagy sietségben sajnos, csak mikor már visszakaptam a gépműkontártól.

Na de ismét visszatérve a felújításhoz….Fogtam az üres hengerfejet és homokfúvóval megtisztogattam kicsit. Itt van néhány előtte-utána kép:

A vízpumpa házát is síkba csiszoltam ugyan úgy, mint a fedelét. Így sem lett az igazi, de legalább nem annyira kráteres.

Ugyan így jártam el a termosztát házával és annak fedelével, valamint a vízhőgombának a helyével is.

Ez után kezdődhetett a vízpumpa összeszerelése. Elmentem Kalocsára Gergely bácsihoz egy komplett szettért, hiszen ő élő legenda és itt lakik egy köpésre:

Zárt (2RS) FAG csapágyakat vettem, amikről leszedtem a porvédőket és miután kimostam belőlük azt az igen-igen kevéske gyári zsírt amit töltöttek bele, vastagon feltöltöttem őket MOS2 zsírral (erről sajna nincs kép, de a fenti képen látható kék tubusos LIQUI MOLY MOS2 ment bele. Az is igaz, hogy Kalciumos zsírt ír elő a könyv, de azt nem kaptam és a MOS2 zsír is hasonlóan jó!) és visszazártam a porvédőket.

Következhet a vízpumpa összeszerelése lépésről lépésre képekkel:

1. Helyezzük be a bordás gumilapot a szíjtárcsa felől.

2. Helyezzük be a hézagoló lapot, púpos résszel a szíjtárcsa felé!

3. Helyezzük be a csapágyat.

4. Helyezzük be a következő hézagolót púppal kifelé, majd biztosítsuk a zégergyűrűvel.

5.Tegyük a másik csapágyat a tengely szíjtárcsa felőli oldalára és helyezzük az egészet a helyére.

6.Tegyük be a távtartó gyűrűt.

7.Tegyük be a tömszelence tömítőgyűrűjét, majd toljuk bele a tömszelencét. (Gergely-féle célszerszámok használata ajánlott!)

8.Tegyük be az éket.

9.Helyezzük fel a járókereket. Figyeljünk az ékpályára!

10.Tegyük fel a zsírral megkent O-gyűrűt.

11.Tegyük rá az alátétet és az anyát majd húzzuk meg az előírt nyomatékkal.

12.Helyezzük be a fém záróprofilt a vízpumpa felől.

13.Tegyük be az éket.

14.Tegyük fel a szíjtárcsát és egy rugós alátéttel és anyával biztosítsuk.

15. Csavarozzuk fel a vízpumpa ház fedelét. Én új csavarokat tettem bele és megkentem nagyon vékonyan motortömítő pasztával a felületeket.

A vízpumpa ezennel elkészült! Reméljük hosszú és boldog élete lesz!

Nem én lennék, ha nem festegetnék egy kicsit, így fogtam a hengerfejet és összeszereltem a termosztát házat is véglegesre (az is saját gyártású tömítést és vékony pasztaréteget kapott új csavarokkal egyetemben), majd kimaszkoltam a védendő részeket és rászabadítottam a hőálló ezüst sprayt 3 rétegben.

Leszedtem a maszkolást és itt-ott csinosítottam még rajta, valamint becsavartam a hőgombát is.

A hengerfej ezennel elkészült. Ilyen egy felújított vízpumpa hangja:

Következhet a blokk felfekvő felületének az előkészítése, de előtte még tőcsavarkat kell készíteni, mivel gyárit már nem lehet kapni. Végül normál 10.9-es keménységű hatlapfejű csavarokból készítettem el a 8db tőcsavart. Anyáknak sima 8.8-as anyákat használtam, mert az utángyártottak hibásak voltak.

A blokk:

A kiinduló állapot. Lehet kezdeni takarítani.

Óvatosan lekapargattam a tömítés maradványait (utána porszívóval szívtam ki a darabkákat).

Végül Nitrós ronggyal áttöröltem az egész felületet.

Még betekertem az új MOS2 zsírral megkent tőcsavarokat és szerelésre kész állapotba került a blokk.

A végszerelés:

A hengerfejet is letakarítottam Nitrós ronggyal, így az is készen állt az „összecuppantásra”.

A hengerfejtömítésre került a sor.  Gyári vs. utángyártott. Remélem, beválik! (A rézkarikással nem jók a tapasztalatok. Én acélkarikásat szereltem be.)

A tömítés legszélső kb 5mm-es részét megkentem nagyon-nagyon vékonyan motortömítő pasztával, majd rátettem a blokkra.

Egyből utána tettem is rá a hengerfejet, nehogy idő előtt kössön a paszta.

Végül az alátéteket feltettem és a tetejüket illetve a csavarok alsó részét megkentem MOS2 zsírral, ahogy a könyv is írja.

Ezután fogtam a nyomatékkulcsot és több lépcsőben lehúztam a hengerfejet az előírt sorrendben.

1.Lépcső: kézzel érintésig érzésre meghúzva

2.Lépcső: 25Nm

3.Lépcső: 35Nm

4.Lépcső: 45Nm

5.Lépcső: 55Nm

6.Lépcső: 65Nm

7.Lépcső: 70Nm

A csavarok bírták, és nagyon szépen ment az egész művelet. A pasztaréteg is vékonyra sikeredett, mert nagyon keveset nyomott csak ki.

Én itt tartottam egy teljes nap pihenőt, azaz biztosra akartam menni, hogy a paszta megszáradt. Másnap szépen felszereltem a vízcsöveket és az ékszíjat.

Vettem rózsaszín alubarát fagyállót és azt kevertem be. 4Liter fagyálló + ~3Liter desztvíz.

Elérkezett az első indítás ideje. Még 2x alaposan átnéztem mindent, hogy biztosan minden rendben van, csak ez után mertem indítózni.

Indult is első pöccintésre ahogy illik és nagyjából 10-15percig pöfögött, ami alatt bemelegedett és én szépen légtelenítettem a rendszert. Leállítottam majd alaposan körbenéztem. Hengerfejtömítésnél száraz minden, vízpumpa ellenőrző furata porszáraz, sehol semmi rendellenesség! Szuper!

Ismét hagytam egy teljes napig, hogy kihűljön a rendszer. Másnap körbenéztem és a hűtővíz szintje is maradt a feltöltött szinten így készen állt a tesztkörre. Előtte körbenéztem mindent alaposan, de mindent rendben találtam ismét, így indítottam és útra keltem.

Pillanatok alatt elérte a 90°C-ot,ahol aztán meg is akadt. Minden úgy tűnt, hogy rendben van de kb 2km után elkezdett felfelé kúszni a mutató. Amikor már majdnem elérte a 100°C-ot ráhúztam a fűtést, aminek köszönhetően egyből visszahűlt 90°C-ra. Ezután még mentem kb 5km-t problémamentesen atomstabil 90°C-os hűtővízzel, majd visszaálltam a garázsba. Kb 8-9Km-t tettem meg összesen és nagyjából 20percet járt a motor.

Körbenéztem ismét mindent és csupán egy apró gyöngyözés nyomait találtam a blokk közepénél, de minden más rendben volt.

Ismét hagytam egy teljes napig, hogy kihűljön a rendszer és újra lehúzhassam a hengerfej anyákat. Ez meg is történt ismételten 1 lépcsőben 70Nm-el az előírt sorrendben.

Mivel kismértékű gyöngyözés megengedett ilyenkor így elkönyveltem sikeresnek az akciót és elindultam egy újabb, immár hosszabb próbaútra. 80km-t mentem tünetmentesen, fülig érő mosollyal!! Minden tökéletesen működött.

Az első tapasztalatok, hogy sokkal nyomatékosabb lett, viszont sokkal hamarabb becsörög a motor.

A csörgés enyhítése érdekében két dolgot lehet/kell tenni.

Az előgyújtást nagyobbra állítani, amit egyelőre én meghagytam gyári 23°-on.

Illetve a karburátorban a 2. torok 122-es főfúvókáját 130-asra cserélni, ezáltal ha nyitom a 2. torkot a több üzemanyagnak köszönhetően visszahűti az égésteret, így megszűnik a kopogásos égés.

Ezt viszont egyből meg is léptem:

Próbaút alatt sikeresen vizsgázott a módosítás. A 2. torok nyitására azonnal megszűnik a kopogásos égés,ahogy arra számítottam, de azért a gyújtással még lehetne játszani, hogy részterhelésen kevésbé ciripeljen.

Ezt még halogatom továbbra is.

Nincs más hátra a következő 1000km-re nézve, mint menni-menni, próbálgatni, figyelni a rendszert miként teljesít.

A próbautak nagyjából az alábbi felbontásban néztek ki:

Környéki autókázás: ~100Km

Kiskunlacházi találkozó: ~160Km

Nyaralás Balatonlellén: ~290Km

Kakucsringi kirándulás: ~110Km

Végül nem vártam meg az 1000Km, hanem lehúztam 900Kmnél. Elsőnek 60 majd 70Nm-el, de a csavarok meg sem moccantak.

Minden nagyobb út után kihűlt állapotban ellenőriztem a vízszintet, ami egyszer csak megváltozott és egy picivel kevesebb volt a kiegyenlítőben. Egyből az ellenőrző furathoz nyúltam és bizony sajnos, igaz csak picit, de nedves volt. Mivel nem volt vízfolyás nyoma a blokkon és csak nagyon-nagyon kevés (max fél deci) hűtővíz folyt el, én arra gyanakszom, hogy a tömszelence, külső gumiháza alatt ereszthet át, de ott is csak akkor amikor hirtelen odalépek neki, pl. előzéskor. (Típusjelenség)
Ennek ellenére én sikeresnek titulálom (egyenlőre) a műveletet, hiszen az előbbitől eltekintve, minden tökéletesen szuperált. Az eddig mért átlagfogyasztásom (dugók, találkozók,országutak...szóval nagyon vegyesen) 5,3-5,9 között mozgott, de ez a gyújtás behangolása után tovább finomítható. Erre viszont, csak akkor kerül sor, ha elkészül az új komplett kipufogórendszer, ami a következő nagy projekt lesz, az ültetés előfutáraként. Addig is türelem! ;)